Ewa M. Thompson
A birodalom trubadúrjai.
Az orosz irodalom és a kolonializmus
Ewa Thompson alapvető fordulatot hozott a 19–20. századi orosz irodalom posztkolonialista újraértelmezésével. Olyan műveket mutat be teljesen újszerűen, mint a ’Háború és béke’, amely a világ legerősebb áldozatának beállított Orosz Birodalom alapító mítosza. Thompson bizonyítja, hogy ebben az irodalomban sokkal mélyebb és kifinomultabb a hatalom és a szöveg közti kapcsolat, mint első pillantásra gondolnánk. Továbbá meggyőzi olvasóit arról, hogy nem csak marxista alapon művelhető a posztkolonialista kritika.
Azért olvastam forradalmi újdonságként Ewa Thompson könyvét, mert hajdanában a közép-ázsiai térségbe sorolható Iránnal is foglalkoztam. Természetesen ez a térség is érintkezett az orosz hatalmi törekvésekkel és az orosz kultúrával, itt is megfigyelhetők az átváltoztatások sajátos technikái, melyeket oly nagy alapossággal mutat be a szerző, mégsem gondoltam, hogy ilyen olvasata is lehet Tolsztojnak és Turgenyevnek, noha minkét írónak nagy híve vagyok. Tolsztojra is vonatkozik az, amit Dickensről bizonyított Said: mivel magáénak fogadta el a gyarmatosítók nézőpontját és értékítéleteit, ő is azok közé tartozik, akik a saját igényeikhez igazították az európai kultúra torzításait.”
Részlet Szörényi László utószavából
Ewa M. Thompson (1937)
Sorozatunk első kötetének szerzője a litvániai Kaunasban született. A Varsói Egyetem angol és orosz szakán szerzett diplomát, a Vanderbilt Egyetemen doktorált. Jelenleg a houstoni Rice Egyetem szlavisztika intézetének professzora, ahol összehasonlító irodalmat oktat. Óriási szerepe volt abban, hogy kialakult a Szovjetunió és a kelet-közép-európai országok viszonyának, valamint az itt született irodalmi műveknek a posztkolonialista értelmezése. Több önálló kötet szerzője, rendszeresen publikál lengyel és amerikai lapokban, a Sarmatian Review folyóirat főszerkesztője.