Ihar Babkou

A Fehérorosz királyság

Romokból olvasni

Ihar Babkou a nyolcvanas évek második felében végzett Minszkben filozófia szakon, amikor a fehérorosz önismeret már az elméleti szakaszába lépett. Legfőbb ideje volt, mert a következő években ajánlatos volt használniuk az eszüket a fehéroroszoknak, hiszen akkor kellett újragondolniuk a hagyományaikat és a nemzeti létüket, amikor életük legnagyobb esélyét kapták. Ez a könyv ennek a lázas útkeresésnek a terméke: Babkou mintha egyszerre akarná megteremteni a hagyományt és a jelent a legújabb szellemi irányzatok eszköztárával. Az esszéista itt filozófus és szépíró egy személyben.

Rendelje meg most

A szovjetunió szétesése és az ország 1991-es függetlenné válása nyomán bekövetkezett politikai, gazdasági és társadalmi változások közvetve vagy közvetlenül az irodalmi életre is döntő hatással voltak. Ebben az időszakban jelentkezett egy olyan új alkotónemzedék, amely ugyan az orosz kultúra mintáin és az orosz irodalmi nyelven nevelődött, ezt mégis valami egész mással, másik hagyománnyal cserélte fel. Így kezdődött a fehérorosz nyelv soron következő újjászületése a fiatal nemzeti érzelmű értelmiség körében, és futott zátonyra mint össztársadalmi projekt egy viszonylag rövid, ám reményteli kezdeti időszak után Aljakszandr Lukasenka hatalomra kerülésével, aki önkolonizáló és meglehetősen anakronisztikus gesztussal kapitalista viszonyok között élesztette újra a külső reprezentáció szintjén a szovjet jelképeket, és vívta ki országa számára az utolsó európai diktatúra címkéjét.”

Részlet az utószóból

Ihar Babkou (1964)

Fehérorosz költő, író, esszéista, filozófus, műfordító. A nyolcvanas években több underground csoportosulással állt kapcsolatban, majd több évig szerkesztette a Frahmenti című folyóiratot. Jelenleg a Fehérorosz Állami Egyetemen tanít Minszkben, ahol mindenekelőtt a posztkolonialista elmélettel és filozófiatörténettel foglalkozik. Részt vett a Nasa Nyiva című hetilap újraindításában, amelynek egy új, nem szovjet fehérorosz kultúra megalkotása volt a célja. Tagja a fehérorosz Pen Clubnak, munkásságát több díjjal is jutalmazták, többek között a Visegrádi Keleti Partnerség irodalmi díjával. Adam Klakocki és árnyai című regényének lengyel fordítása ott volt 2009-ben a legrangosabb közép-európai irodalmi díj, az Angelus finalistái között.